Ólomkatonák

Perzsiai sirleletek alapján tudjuk, hogy mintegy 3000 évvel ezelőtt már készitettek kultikus cinfigurákat. A görög és római kor antimonnal és bizmuttal ötvözött figurái, már a mindennapi életet jelenitették meg. A XIII. századi Németországban várat, fákat és szerelmespárt is ábrázoltak, később királyok, fiaik és hadvezéreik oktatásához használtak ólomkatonákat és terepasztalokat. Cinfigurákról mint játékszerről a XVII. századtól beszélhetünk, jóllehet széleskörű elterjedésük csak 200 évvel később kezdődik. Különleges fajtája a meghatározás szerint az 1 mm-nél nem vastagabb, lapos figurák, melyek sorozatgyártását 1870-ben a nürnbergi Hilpert család kezdte meg, akik puha palába vésték, faragták a figurákat, igy alakitották ki az öntőformákat. Hamarosan angol, francia és amerikai gyártók is megjelentek. Magyarországon a német karakterű figurák váltak népszerűvé. Gyakori a német szerszámok átvétele, esetleg a figurák festésével magyarositva. Igazi népszerűségük a Világháború után befejeződött. A kiállitáson izelitőt kapunk a magyar játékgyártók közül a Polgár-, a Gubányi- és a Szelicsán-féle munkákból; a nürnbergi lapos életképekből. (Például: biedermeier esküvő, az első vonat, piac, Faust jelenet.), továbbá megismerkedhetünk mongol-, amerikai-, svéd-, és üreges angol figurák egy-egy érdekes darabjával. Láthatunk betlehemet, baromfiudvart, sivatagi jelenetet, szánkózó és korcsolyázó gyerekeket, középkori lovagi tornát idéző vitézeket... és az ezek öntéséhez szükséges szerszámokat.